A .22-es Margolin pisztoly - kelet csillaga, az MCM

Ez az a pisztoly, melyen hazánkban a sportlövõk egész nemzedékei nõttek fel, hiszen majd' minden exszocialista országban a lövészklubok elengedhetetlen tartozéka ez az öreg csataló. Az MCM-pisztoly évtizedekig egyet jelentett a kiskaliberû sportpisztoly fogalmával Magyarországon is. A volt Szovjetunióból való származása okán gyakran lekicsinylõen nyilatkoznak róla, holott messze jobb fegyver, mint amit az ára indokolna.


Precizitás keletrõl

Az MCM a Szovjetunió (Oroszország) terméke, egy Mihail Margolin nevû mérnök tervezte (ezért Margónak is becézik), a fegyvert jelenleg az izsevszki fegyvergyár, az Izhmash (Baikal Inc.) gyártja. A gyártás 1948 óta folyik, ezalatt több mint 200 000 db MCM-pisztolyt gyártottak. Magyarországra is többezres nagyságrendben került ilyen pisztoly az 1990-es éveket megelõzõen, hiszen az MHSZ-es lövészklubok alapvetõ sporteszköze volt. A rendszerváltás után gyakorlatilag megszûnt ezeknek a fegyvereknek a behozatala, tehát a fegyverboltjainkban kapható MCM-ek általában már "kamaszkorú", használt darabok. Érdekes, hogy nyugati fegyvermagazinokban, katalógusokban manapság is rendre feltûnnek újonnan gyártott orosz sportfegyverek, így az MCM is, hiszen tõlünk nyugatabbra megtanulták tisztelni az egykori ellenség fegyvereit, és nem tekintenek automatikusan ócskaságnak mindent, ami keletrõl jön. Az MCM németországi alapára például 500 márka körüli.

Zárolás, elsütõszerkezet

Az MCM által tüzelt kis teljesítményû, peremgyújtású .22 Long Rifle tölténybõl adódóan természetesen szabad tömegzáras a fegyver. Az MCM rövidke, mindössze a csõ feléig tartó szánja felül és elöl nyitott, ezzel csökkentve a kivetési hibák bekövetkezésének esélyét (de persze azok így is gyakoriak). A helyretoló rugó és rúdja a csõ alatt helyezkedik el, az ehhez csatlakozó, a rugó által nyomott alkatrészen és a szánon megy keresztül egy fémlemez, melyen keresztül adódik át a szánnak a helyretoló rugó ereje. Ez a kis, sokfunkciós fémlap ezen kívül határolja a szán mozgását, lehetõvé teszi a szétszerelést, és a szánból oldalra kiálló kis "szarvaival" segíti a szán hátrahúzását.

Az alapmodellnél maximálisan kihasználják a pontlövõ szabályok adta csõhosszt, a csõ 152 mm hosszú (6"). A fegyvercsõ fixen van rögzítve a tokban, a tok egy kis "alagútjába" menettel csatlakozik töltényûri részénél. Itt a csõfal mindössze 3 mm vastag, magán a csövön nincs is adogatópálya, azt csak a tokon találunk, de az is csak rövidke, arra szolgál, hogy mintegy "megdobja" a tárból kifele tolt lõszer lövedékének csúcsát, hogy az beletaláljon a csõfarba.

 

A pisztoly csöve meglehetõsen vastag, ha nyugati marketingesek akarnák eladni, akkor bull-barrelnek neveznék, a vastag csõ tartós, nem melegszik nagyon fel még igen sok lövés után sem. A tapasztalatok szerint valami igen különlegesen tartós anyagból készítették az oroszok a csövet, mert a klubokban megtalálható, használt, több százezer lövést leadott MCM-ek csöve sincs igazán megkopva, a pontosságuk nagyon jó, meg akkor is, ha a fegyver összes többi alkatrésze már tönkrement, elhasználódott. A fegyver elsütõszerkezete külsõ kakasos, csak single action elsütéssel, mely elsütés már gyárilag is sportpisztolyhoz illõen finom (bár még nem találkoztam két egyforma sütésû MCM-mel). Az elsütõrúd a tok jobb oldalán található, az elsütõszerkezethez való hozzáféréshez a jobb markolathéj alatti fedelet kell levenni. A kakasnak van egy fél-felhúzott állapota, mikor nem tud elõrecsapni az ütõszegre, sem a billentyû meghúzásakor, sem a kakasra mért ütés hatására. Elvileg ebben a kakasállásban akár csõre töltve is hordható lenne az MCM, bár ez a pisztoly felhasználási területét tekintve teljesen irreleváns.

Az MCM sátorvasának alsó részén, a billentyû mögött gyakran találunk egy kis csavart, mellyel az elsütõbillentyû-túlhúzást, illetve az abból adódó esetleges elrántást lehet megszüntetni. Az MCM-ek többségén semmiféle külsõ biztosító sincsen, de néhány példányon gyakran utólag felszerelt, az elsütõbillentyût blokkoló biztosító található, ez egy kar a fegyvertok bal oldalán, melyet rettenetesen képtelen - és némileg balesetveszélyes - módon az elsütõbillentyû mellé kell lefordítani a biztosításhoz. A balesetveszély abban áll, hogyha a lövõ keze a biztosító lefele fordítása közben a lövõ ujja rácsúszik az elsütõbillentyûre. A biztosító alkalmazása helyett célszerûbb és biztonságosabb, ha a lövészet megszakításakor szabályosan ürítjük a pisztolyt. Az említett biztosító néha azzal a kiegészítõ funkcióval is rendelkezik, hogy a hátrahúzott szán hátul fennakasztható vele. Az egész fegyver acélépítésû, így megvan az a súly amit egy sportlövõ pisztolytól elvár az ember. A pisztoly kidolgozása jónak mondható, habár a szán és a tok belsejében számos megmunkálási gépnyom felfedezhetõ.

 

A kis kétszarvú

Ami meglehetõsen eltér a megszokottaktól, az a fegyver szétszedése, melynél kulcsfontosságú a már említett kis szarvacska a szán elején. A fegyver részleges szétszerelésének menete a következõ:
- kivesszük a tárat, majd a szán hátrahúzása után vizuálisan is meggyõzõdünk a fegyver töltényûrének töltetlenségérõl (EZ UTÓBBI ENNÉL A TÍPUSNÁL KÜLÖNÖSEN FONTOS!),
- a csõ alatt, a szán elejénél levõ helyretoló rugó vezetõrúd kilógó, recézett végét elõrehúzzuk, és elfordítjuk 90 fokkal (ekkor az úgy kell, hogy maradjon),
- a szán elülsõ felhúzó szarvacskáját jobbról balra kihúzzuk (ez azért egy kis játékot igényel),
- a szánt hátrafelé lehúzzuk a tokról,
- a helyretoló szerkezetet kihúzhatjuk a csõ alól.

Ennyi szétszedés elégséges a fegyver szokásos "üzemi" karbantartásához, az összeszerelés fordított sorrendben történik. A szétszedés után látható, hogy az MCM szánjának vezetõsínjei a szánon teljes hosszban végighúzódnak, ami a pontosság hasznára válik. Érdekes egyébként, hogy a tesztpéldányon a szán oldalirányban legalább fél millimétert kotyogott, ennek ellenére igen pontos a pisztoly. (A tesztpisztoly esetében természetesen a teljes szétszereléshez - a helyretoló szerkezet kivételéhez - a csõsúlyt le kellett csavarozni.)


Irányzékok, ergonómiai kialakítás és a tárak

Az MCM-pisztoly irányzékai elöl-hátul mikrométeres állítási lehetõséggel rendelkeznek, így kedvünkre beállíthatjuk a használt lõszernek megfelelõ oldal- és magasságeltérést. A célgömb a merev csõ végén található (a magasságban állítást teszi lehetõvé), alatta van az állítócsavarja. A hátsó irányzék nem a mozgó szánon, hanem egy kis hídon van, a tokhoz fixen rögzítve (ezzel az oldalirányú állítás végezhetõ el). A fix, a szán mozgásától nem befolyásolt irányzékok az MCM pontosságának az egyik titkát jelentik. A pisztoly szánjanak hátrahúzására is szolgál az elején levõ szarvacska, bár felhúzásra való recézés még a szán végén is megtalálható, kivéve néhány korai modellt.

A pisztoly tárjának kioldógombja a markolat fenekén van, hátra kell húzni a tárkioldáshoz, ez egy meglehetõsen kényelmetlen megoldás, de hát egy sportpisztolynál nem is szempont a gyors tárcsere. A tárak megérdemelnek egy külön misét, alapvetõen kétféle tár (acél, és mûanyag fenekû) létezik, melyek egymással nem felcserélhetõk, de az azonos megjelenésûek sem csereszabatosak feltétlenül. Mindenképpen érdemes minden MCM-pisztolyt összeszámozni a saját tárjával, mert más tárakkal gyakran nem mûködnek megbízhatóan. Az is érdekes, hogy az MCM-ek tárjaiba nem igazán lehet kétszer egymás után azonos mennyiségû lõszert betárazni, még azonos típusok esetén sem, hiszen sokat számít, hogy a peremes lõszerek peremei hogyan állnak be egymáshoz viszonyítva. A maximális tárkapacitás 7 és 11 db közt ingadozik. Az adogatólemez mûanyagból van, hajlamos a megkopásra. Az MCM tárait, csakúgy, mint a legtöbb .22 LR kaliberû öntöltõét a kétrészes tárajak közepére nyomva a hüvelyperemet kell megtölteni.

 

A pisztoly markolata igen kényelmes, még kis kezûek számára is. Az más kérdés, hogy igazan jó eredményekhez ajánlott egyedileg készült famarkolatokat felszereltetni (de ez minden fegyverre igaz). Amit nagyon hiányolok az MCM-rõl, az a szánakasztó, hiszen semmi sem jelzi a tár kiürülését, csak az üres csettenés. Ez az üres csettenés pedig gyakran vezet a töltényûr felverõdéséhez, vagy ütõszegtöréshez, és egy amatõr, kezdõ sportolótól nem lehet még elvárni, hogy arra is koncentráljon, hogy hányat lõtt a pisztollyal.

Tipikus hibák

A fegyver nagyon sok jellegzetes hibával rendelkezik, melyekkel együtt lehet élni, de elég bosszantóak:
- A hüvelyvonó törése a legtipikusabb hiba, szerencsére az alkatrész nem bonyolult, könnyen utángyártható. DE: ez a hiba igen alattomosan balesetveszélyessé teszi a fegyvert, hiszen az hüvelyvonó nélkül is gyakran elég jól mûködik, éppen ezért hüvelyvonó nélkül is rendszeresen kiadják a lövészklubokban. Ilyenkor elég egy tapasztalatlan kezdõ, aki nem néz bele a töltényûrbe, amikor a ürítéshez a szánt hátrahúzza és kész a baleset.
- Az ütõszeg törése, nagyon gyakori, fõleg az üres csettegtetés okozza, igazából csak a töltényûrbe tett üres hüvellyel szabad a sütést gyakorolni (dry-firing), de ez megint csak balesetveszélyessé teszi a dolgot, hiszen VALAMI van a töltényûrben, amikor elhúzzuk az elsütõbillentyût. Célszerû piros színû, mûanyagból levõ pufferpatront használni.
- Sorozatlövés, ezt az elkopott (vagy túlságosan sportosra reszelt) elsütõ-szerkezet szokta okozni.
- Csõre töltési problémák: ezt legtöbbször a lõszer okozza (gyakori, hogy a túlzottan zsírozott, pl. a Vostok töltény félúton befelé beleragad a töltényûrbe), az MCM, csakúgy, mint a legtöbb .22 LR öntöltõ, érzékeny a használt lõszerre, de az elkopott tár is okozhatja az akadályt: új tárat kell venni.
- Kivetési problémák: a koszos, vagy az ütõszeg beütési helyénél felverõdött töltényûr miatt szokott történni, érdemes felpolíroztatni egy kicsit, az adogatópályával egyetemben.
- Gyenge kakasrugó: jó néhány lõszerfajta hüvelye túl kemény, az MCM nem süti el õket. Egy erõsebb rugóra való cserével kiküszöbölhetõ, de annak a sütés látja kárát.
- Törékeny markolathéjak: vékony mûanyagból készültek, nem lehet mit tenni ellene, cserélni kell. A szorosra húzott markolathéjak akadályozhatják az elsütõszerkezet mozgását.
- Hüvelyrobbanás: gyakori az õsrégi, ex-MHSZ-es REX lõszerekkel, melynél ugyancsak nem a fegyver a hibás, de az MCM nyitott szánkialakítása segíti, hogy a leszakadó hüvelytalpon keresztül kiáramló forró égéstermék a lövõ arcába csapódjon. Magam nem egyszer éltem át ilyent, csak ajánlani tudom, hogy lövészszemüveget mindig viseljünk. Természetesen ezek a problémák fõképpen az agyonhasznált egyesületi fegyvereken fordulnak elõ (közös lónak túros a háta), egy magántulajdonú MCM, ha jól bánnak vele, sokkal megbízhatóbb tud lenni, de a klubfegyverekkel ritkán lehet 50-100 lövést akadályok nélkül leadni. A peremgyújtású .22 LR lõszer által okozott gondok pedig majd minden ilyen kaliberû öntöltõnél közös problémát okoznak.

Változatok

Magyarországon a fentiekben bemutatott 6" csövû sportlövõ változat szinte kizárólagos, és mindenféle átalakítások alapjául szolgál. Leggyakoribb a sportmarkolat és a csõsúly felszerelése, mint a cikket illusztráló példányon is látható. A Szovjetunióban készítettek még "sportosabb", kompenzátoros változatokat is saját élsportolóik számára, illetve létezik alumíniumszános, gyorstüzelõpisztoly-kivitel is, mely a .22 Short lõszert tüzeli.

Az oroszok 1991 óta gyártanak egy kompakt változatot MCM-K néven, 4" csõvel, fix irányzékokkal, ez utóbbi modell célja nem igazán értelmezhetõ, hiszen sportlövészetre a rövid csõ és a fix irányzékok miatt nem a legalkalmasabb, önvédelemre pedig kevesen választanak egy ilyen nagyméretû .22 LR kaliberû pisztolyt (mely ráadásul alkalmatlan a tûzkészen viselésre, hiszen elsütõ-szerkezete nem revolverezõ). Bizonyos legendák szólnak arról, hogy talán a KGB utódszervezetei használtak ilyen fegyvereket, hangtompítóval felszerelve, piszkos munkák elvégzésére (hiszen kis teljesítményû .22 LR lõszer döreje könnyen tompítható), de ezeknek az információknak nem feltétlenül lehet hitelt adni.

 

Ugyanezen a kompakt modell bázisán létrehoztak egy 8 mm Knall kaliberû gáz-riasztó pisztolyt is, mely elég jónak számít a gáz-riasztó fegyverek közt, hiszen teljesen acélból van. Létezik gázpisztoly a különleges orosz .31 Knall kaliberben, melyrõl azt állítják, hogy közel olyan erõs, mint a nálunk is elterjedt 9 mm PAK.

Lövészet

Az MCM-pisztollyal való lövészet kellemes kikapcsolódás, a hátrarúgás elhanyagolható, inkább gyors, csattanásszerû, ha szükség lenne rá, 2 másodperc alatt ki lehetne üríteni a tárat. Lövés közben szinte nem mozdul el a fegyver a célról (ez fokozottan igaz a képeken látható csõsúlyos, jobbkezes, famarkolattal szerelt példányra). Az MCM pontossága - avatott kezekben - 25 méteren 2-3 centi körüli szórást eredményez jó minõségû lõszerrel. Természetesen magam nem vagyok ennyire jó, de - szabálytalanul - két kézre fogva a pisztolyt 175 feletti köregységet vagyok képes elérni 25 méterrõl 8-a lõlapra. Természetesen a pontlövõ szabályok szerint peremgyújtású lõszert tüzelõ pisztollyal csak egy kézzel szabad lõni, de abban sosem remekeltem, így az az eredményem nem jellemzi a pisztoly pontosságát.


Olcsó húsnak nem híg a leve!

Az orosz MCM-pisztoly kiváló fegyver kezdõk oktatására, hiszen mûködtetése egyszerû, hátrarúgása minimális, olcsón, és könnyen megtanulható vele a lövészet. Ugyanakkor vérbeli profi sportlövõk igényeit is kielégíti pontossága. Sokak szerint az MCM egyenértékû a gyakran 10-15-ször drágább nyugati típusokkal is, és ezt sportlövõink gyakran versenyeken is bebizonyítják. Az kijelenthetõ, hogy a 150 000 forint alatti árkategóriában nincsen az MCM-mel versenyképes kiskaliberû sportpisztoly.

A fegyver ára nálunk állapottól, felszereltségtõl függõen 20-50 ezer forint közötti, szinte minden fegyverboltban kapható használtan, arra érdemes ügyelni, hogy ne vegyünk levetett, tönkrehasznált sportegyesületi fegyvert. Az MCM tulajdonosa kevesebb pénzéért természetesen nem kapja meg a divatos nyugati fegyverek magas nimbuszát, de egy jól használható, pontos sportpisztolyt igen.

A gyártó internetes oldala:
http://www.baikalinc.ru

Vass Gábor

Forrás: Kaliber magazin, 2001. január