A verseny

A nagy, kék Transporter megáll a Lőtér kis zöld kapuja előtt. Megkezdjük kipakolni belőle az eltervezett versenyünk valószínűsített kellékeit. A fene sem gondolta volna, hogy ennyi minden kell egy szimpla örömlövészethez! A 2,5x1,25 m-es, 15 mm vastag MFP lap önmagában is fajsúlyos dolog. Egy köteg gyalult Bramac-léc, két fegyvertok (tele Dianával és Bauval), kis doboznyi csavar, egy hatalmas kartondoboz - megtöltve táblákra vágott hullámkarton lapokkal-még két kartondoboz, ki tudja, mi mindennel telerakva…Lassan kiürül az autó raktere. Már csak be kell hordani a Lőtérre…

Egy kis szusszanást engedélyezek a panelben kigyúrt testemnek. Logisztika, álmodozás, hogyan tovább? A derékig érő vad szélrohamokat elnézve inkább hozzá sem fogok a légpuskák belövéséhez-nehogy átfújja az ólmot a szél a szomszéd teniszpályára…

Akkor, jobb híján, marad a padok és állványok összeszerelése! Asztallapok, megvannak. Csavarok, távtartó lapok szintén. Bitfejek a behajtóba, dettó. B..szus, az akkus behajtó otthon maradt!!! A fene se fog behajtani 50 csavart kézi csavarhúzóval-majd a jövő héten összerakjuk….

Szerencse, hogy alapvetően egy megfontolt(mások szerint szimplán lusta disznó) személy vagyok, így a többfunkciósra tervezett állványokat szerszám nélküli összeszerelésűre terveztem alapból. Azokat legalább összerakhatjuk…6 állvány kész. A szél még mindig erősen fúj- a maradék kedvemet is elfújja a lövöldözéstől. Teszünk azért egy bátortalan kísérletet a belövésre. 25 m-en a két lövés nyoma egybe szakad. A következő kettő is. Majd a következő páros is. A baj csak az, hogy a lövés párok 2,0 és 2,8 cm-re esnek egymástól oldal irányban, az éppen aktuális szélerősség függvényében. Feladom! Majd legközelebb…

Péntek,08.00.óra(még 2 nap a versenyig)

A 3 fős hadtáp csapat autóba ül, és megcélozza a legközelebbi multi élelmiszerhodályt. Indul a füstölt csülök vadászat! Gyors osztás-szorzás: a kalkulált nevezési díjak fedezni fogják-e a 40 fősre tervezett ételmennyiség, a sör, üdítő, az oklevelek, érmek, és a serdülőknek tervbe vett ajándék kerámia figurák árát? Határeset…A Dom Perignon-t kihúzzuk a listáról. Inkább veszünk helyette még pár palack ásványvizet…Az étellista kipipálva. Minden a csomagtartóban. Az autónk hátulja érezhető módon leül. Lehet, hogy nekem kellett volna előre ülnöm? Most már mindegy. Irány a Nyomtatványbolt, mert az oklevelek még hiányoznak….

Péntek,10.30.óra(még- majdnem- 2 nap a versenyig)

A múlt pénteki cipekedéshez képest a mostani pakolás csak amolyan asszonymunka-gyerekjáték. Azért ebben is el tud fáradni az emberfia. És meg is tud éhezni! Ha már leülünk, akkor leteszteljük mindjárt azt is, a kétféle kolbász közül melyik íze fog jobban érvényesülni vasárnap a bográcsban. Előkerül egy kis paprikás szalonna is, de szigorúan csak versenyen kívül… Akkus behajtóval határozottan gyorsabban megy a csavarok behajtása, mint kézi erővel kínlódva! A versenyre tervezett asztal-pótlások pillanatok alatt elkészülnek, és a helyükre kerülnek kaláka munkában. Hogy ez a gépesítésnek köszönhető-e vagy annak, hogy a sporttársak nagyon ki szeretnék már próbálni a távcsöves légpuskákat- örök rejtély marad számomra. Mivel távcsöves fegyverek csak ritka versenyek alkalmával kerülnek elérhető közelségbe a tagság többségének, így gyanítom, ez utóbbi is közre játszhat egy kicsit a tempó fokozásánál…

A szél még mindig elég erősen fúj- ha ez a versenyen is így marad, akkor a gyerekcélokra lövetem majd a felnőtteket, a gyerekek meg lőnek a zománcos lavór fenekére… Megvan 25 m-en a magasság, és az oldal beállítás is. Kezdődhet a versenyre tervezett távok és célok tesztelése. Ha a lőterünk 3 legjobb lövője, meg a verseny sete-suta kiagyalója le tudja tarolni egykor(30 évvel ezelőtt) szebb napokat látott Diana és Feinwerkbau fegyverekkel,T..co gazdaságos távcsővel felvértezve a célokat, akkor nyugodt szívvel fogjuk majd hallgatni verseny közben - alatt – után – a saját és felmenőink csuklásának hangját. Elég döcögősen indul az ismerkedés a technikával- 50 m-es, nyílt irányzékos kispuskás versenyzőknek elég szokatlan élethelyzet a távcsöves légpuska, és a logikátlannak tűnő időkorlát(10 lövés 8 perc alatt) - de az első találatoknál vérszemet kap a társaság, amikor már a negyedik találat virít a leragasztott dvd likban. A .22-es töltényhüvely sem marad teljesíthetetlen feladat sokáig- amikor a tesztcsapat ráérez a széllökések közötti szünetekre, zsinórban repkednek szerteszét a fűben. Tartok attól, nehogy valaki pártpolitikai célzásnak vegye a célok festéséhez használt narancsos árnyalatot(sajnos, csak egy kis piros,és még kevesebb sárga festék volt otthon, ami külön- külön kevés lett volna az összes cél átfestéséhez), de a zöld fűben történő keresgéléshez ideális színnek bizonyul. Amikor az első-teli találatot kapott- töltényhüvely negyedórányi keresgélés után az állványtól 4 méterrel távolabb került elő behorpadva a fű közül, a rögtönzött bírói bizottság megszavazza: a versenyen 1 m-es körben meg nem talált céltárgyak egyértelmű telitalálatnak minősülnek majd! A céltárgyak rohamos fogyása miatt- a tesztelők hihetetlen önuralomról téve tanúságot- a tesztelési folyamat szerencsére még épp időben ér véget. Egy utolsó ellenőrzés, vajon minden készen áll-e a vasárnapi versenyünkre-egyeztetés a segítőkkel, bírókkal, szakáccsal,- és fájront! Búcsúzóul mindenki megkapja a házi feladatát otthonra: imádkozás lefekvés előtt a szép napos és szélcsendes időért…

Vasárnap,07.00.( A Nagy Nap Hajnala)

Rossz hírek! Szombat este 2 hazai sporttárs visszamondta a nevezését, 1 lógva hagyta a kérdést és 4 Szlovákiai és Csehországi versenyző sem fogja erősíteni a 16 J- os lövészek táborát…Itt már összevonás lesz biztosan a kategóriák között. Nesze neked, előre megírt oklevél!!! Egyszer dolgozik előre az ember, akkor is csak a baj van belőle. Nem is olyan buta mondás az, hogy "ha nem dógozó, akkó legalább nem hibázó" Sebaj, majd átjavítom 1,6 J-ra, és szervezünk hozzá egy airsoftos versenyt valamikor….

A kis zöld vaskapu még zárva, de az első fecskék már megérkeztek. Az Egyetemi lövészek csapatának ifjú büszkesége(egy szem hölgy nevezőnk a versenyen) már ott toporog izgatottan és fázósan a kapuban. Hirtelen nem jut eszembe semmi, amit cipeltethetnék vele-egyfelől azért, hogy egy kicsit átmelegedjen, másfelől pedig azért, hogy kellőképpen elfáradjon, és így legyen a többi versenyzőnek egy kis statisztikai esélye a győzelemhez.

Megjön közben a kulcsos ember, aki a főszakács nemes feladatát is a magáénak tudhatja ma. Éhen akkor már biztosan nem maradunk!

Klubhelység, lőállások, jelzőállás: minden kinyitva. Mire az összes gyakorló céllap kikerül a belövéshez, már több ismerős orgánum kicsit sem visszafogott hangja hallatszik át a 3 m magas téglafalon (fölött?).

Több versenyző is kérdezi: itt van már a JSB-s ember? (megígértem többeknek, hogy biztosítok számukra a versenyzéshez és előtte a belövéshez megfelelő mennyiségű, alkalmas ólmot, mert az általuk 10 m-re használt versenyminőségű lövedék ide teljesen alkalmatlan lesz.) Mivel csúnyán kifogytam a saját készletemből-köszönhetően jórészt a pénteki, már-már elszabadult öröm(teszt)lövészetnek- így most az a 6 érintett személy úgy várja a JSB dobozokat,mint a Messiást. Az "Ólmos Ember" még sehol. Egy gyors vizit a szakács és kuktái felé ,hogy minden sínen-e, amikor befut a nemzetközi csapat Rimaszombatból. Még épp időben érek oda a kapuhoz, hogy visszaküldjem őket egy új, "spontán" bevonuláshoz, a fényképezés kedvéért. Végre kezdődhet a belövés!!!

Fél 11. Egy pár perces csúszással ugyan, de hivatalosan is megkezdődik a verseny. Rövid köszöntő és eligazítás az Elnökség részéről, majd egy gyors vázlatkép festése a nevezetteknek, milyen gyötrelmekre készüljenek az előttük álló 4 lőfeladat kapcsán.

Első pálya: 25 m-en 5 db 2a jelzésű lőlap. Mindegyikbe 2-2 lövést kell leadni, összesen 8 perc alatt. Valószínűleg nem fogalmazok elég érthetően, mert már az elő sorozatból akad, aki egyénileg értelmezi az egy lőlapba 2 lövés fogalmát. A második, harmadik sorozatban is. Kicsit megnyugszom, hogy nem bennem, talán a terem akusztikájában lehet valami hiba… Érdekes módon a magyarul nem tudó sporttársak elég jó hibaszázalékkal megértik és végrehajtják a feladatot. Vagy csak szimplán logikusnak tűnik az, hogy 5 cél,10 lövés- nézd már,mindegyikbe kettőt tudok lőni gond nélkül…. A helyszínen nincs idő értékelni, de a célcsere közben azért nézegetem a találatokat szorgalmasan. Látszik azért a Field Target vonal erős beidegződése a szórásképekben- a két-két lövés szinte egy lyukban, bőven a 25 mm-es kilzone megfelelőjén belül, de a szögtízest nem sokszor eltüntetve….

Második pálya: 25 m-en 5 db alakos céltábla,+ egy fekete pötty, duplázónak. Aki ez utóbbit meglövi, annak az összes találata duplázódik pontértékben. A papír célok alatt 5 db alakos céltárgy: Egy dvd lemez(szép narancsszínűre festve),aminek a belő lyuka le van ragasztva hátulról egy kék papírdarabbal. Ez utóbbit kell csak kilyukasztani az ólommal a pontokért. Egy db paintball golyó-találat esetén elég látványos jelzést produkál. Egy darab 9x19 es töltényhüvely, a már ismert színre festve. Egy darab térképszög, kocka alakú, 8x8x8 mm-es, műanyag (gyárilag különböző színekben). Egy darab .22-es töltényhüvely, vaj'h milyen színre festve…..

Már az első sorozat értékelésénél fellélegzem: nem tűztem ki irreális célokat a csapatnak, mert jó aránnyal szedegetik le az "apróságokat" is. Előzetesen úgy terveztem, hogy a meglőtt célokat megkapják szuvenírnek a versenyzők- ez értékelés közben gyakorlatilag az el nem talált célokra, és a dvd lemezekre módosul. A többi, telibe talált céloknál csak anyag maradékok, és "hűlt hely" maradnak…. A serdülő korosztálynak hadrendbe állított sziluett malackák és pulykák is sűrűn repkednek az állványról- nem győzöm őket átfestegetni sorozatok között. A szlovák gyerekek nyílt irányzékkal lőnek, a hazaiak távcsővel, ugyan olyan célokra, ugyan olyan távra-közel ugyan olyan eredményesen. Le a kalappal a Rimaszombati srácok, és edzőjük előtt!!!! Még pár év, és azon fogok drukkolni a közös versenyeinken, hogy mire ők belépnek a felnőtt korcsoportba, addig én már a szeniorba legyek…

A mieink is lőnek szinte hibátlan sorozatokat, ráadásul az aznap kölcsön adott fegyveremmel, gyakorlás nélkül, így őket is megilleti majd otthon a külön dicséret! Végre, mindenki végiglőtte a pályákat 25 m-en! Amíg a versenyzők és kísérőik ebédelnek, beszélgetnek,-ki tudja,mit csinálnak a messzi-messzi klubhelységben- addig versenyen kívül, kölcsön fegyverrel végig lövetjük azzal a pár nézővel a teljes pályát, akik erre lehetőséget kértek. Azét itt is születnek meglepő, és szép eredmények….

Harmadik pálya: 50 m-en egy légpisztolyos lőlap, amire 8 perc alatt kell 13 lövést leadni. A 10 legjobb találat kerül majd értékelésre.

Negyedik pálya: 50 m-en egy papírlap, egy kereszttel a közepén. Erre a lapra kell 10 lövést leadni 8 perc alatt úgy, hogy nem a találat helye, hanem a lövedéknyomok által lefedett minél kisebb terület lesz majd a döntő.

Ez a két versenyszám folyamatában megy- az első sorozatban megspórolt idő átvihető a szóráskép számba. Az ebéd, és az utána következő déli kávézás, szieszta miatt kis csúszásban vagyunk. Az automata jelzőállásnak hála ez a két versenyszám már gyorsan pörög. Egy gombnyomás, és a céllapok már cserélődnek is a megfelelő lőkereteken(egy gombnyomás a rádió adó-vevő "adás"gombján, némi verbális kommunikáció,és a jelzőállásbeli segítők gyorsan kicserélik a megfelelő lőlapokat.)

A szórásképek értékelése kicsit feladja a leckét az értékelőbíróknak nem csak szokatlan mivolta miatt, hanem azon extrém helyzetek miatt is, amikor egy lapban 15 lövés van a 10 helyett, illetve csak 3, de az szinte egy körömnyi foltban….Végül ez is tisztázódik,a logika diktálta józan ész-és a túlerő-javára.

Szerencsére nincsenek pontazonosságok, így a kategória összevonások sem jelentenek esetleges vitaforrást. Eredményhirdetés. A "nemzetközi kapcsolatok népszerűsítéséért"oklevél szőrén szálán eltűnik,még az átadás előtt. Nagy blama! Ezt a helyzetet lekommunikálni akár ott, rögtön, akár utólag úgy, hogy az ember jól jöjjön ki belőle-lehetetlen! Még ha a kedvezményezett fél nem lenne absztinens, egy jóféle sörözéssel helyre tennénk a dolgokat utólag: de az, így a terv már a gondolat fázisban bukta…

Egy utolsó csoportkép a 10 m-es lőtéren (szerencsére a nap szépen süt,ráadásul a megfelelő irányból).Pár kép, külön a dobogósokkal, a szponzori molinó előtt( b….us, az ajándékba kapott JSB-s cuccokat nem osztogattuk szét!!! Sebaj ,majd jó pénzért kiáruljuk legközelebb egy versenyen),és záróra. Az utolsó vendég is elhagyja a csatateret…Egyesek sietve. Olyan mondva csinált okokkal indokolva, hogy az ország átellenes csücskében rendelkeznek állandó lakcímmel és a szamár, amivel jöttek, nem szereti a 130 feletti tempót hazafelé, a vaksötét éjszakában…

Este fél hét. Minden a helyén, az üst elmosogatva, az építményen és berendezéseiben keletkezett külsérelmi nyomok eltüntetve. Kissé elfáradtunk mindannyian, a még ottmaradt utóvédharcosok… Az otthon csábító melege sem villanyoz már fel igazán- odáig még el kell cipelnem 15 kiló ólmot valahogy a buszon, amit ma nem tudtak tőlem átvenni az igazoltan távol maradt sporttársak…

Kedd.(valahol, valamikor koradélután)

Ha jobban belegondolok, nem túl sok mindent láttam a saját versenyünkből…A lőtér,és a verseny jellege miatt nem adatik meg mindenki számára az a szabadság, mint pl. a tereplövész versenyeken. Ott néha még kellemes sétákra, kötetlen beszélgetésekre is lehetősége van a verseny házigazdáinak…. Ha még jobban belegondolok, talán az sem a legszerencsésebb dolog , hogy olyan írja az "élménybeszámoló"-t eme rendhagyó versenyről , aki tulajdonképpen "ott sem volt". Ha még ennél is jobban…. Na ne, most állítson le gyorsan valaki,…….